„Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.”
Márai Sándor
Barátság.
Hogy lehetne ezt a fogalmat jól meghatározni. Mi minden fér bele a barátságba? Milyen áldozatokra vagyunk képesek a barátunkért? Van fiú és lány között szövődő IGAZ, szerelemtől mentes barátság? Tud ránézni úgy egy lány egy fiúra, vagy éppen fordítva hogy ő csak a barátja, mindenféle gyengéd érzelem nélkül? Nehéz kérdések. Én hittem abban, hogy igenis létezik fiú és lány között létező igaz barátság. De ha ma megkérdem saját magamtól nem tudom azt a választ adni, h igen. Egy ilyen barátság csak gyermekkorban alakulhat ki. Felnőttkorban már biztosan nincs ott az a gyermeki ártatlanság, csak az ösztönök vannak, és a hormonok. Felnőttként már nem biztos, hogy szóba állunk egy olyan emberrel, akivel nem tudnánk elképzelni flörtölést, csókokat, netán egy forró éjszakát. Azt hiszem, hogy ilyen korban már talán jobban előtérbe kerülnek az emberek vágyai, és álomképei, hogy hogyan képzeli el az életét, gyerekek, család, hogy milyen férfi, vagy nő oldalán fogja megtalálni az áhított boldogságot. Ekkor már olyan emberekhez közeledünk, akikben ott láthatjuk leendő gyermekeink apját vagy anyját.
Hány igaz barátja lehet egy embernek?
Olyan akivel mindent megoszthat, aki mindig felajánlja a vállát, ha sírnia kell, vagy éppen vele nevet, ha úgy alakul az élete? Én úgy érzem, hogy csak egy ilyen emberről mondhatjuk el,hogy igaz barát... Nem az számít szerintem, hogy mindennap beszélünk-e telefonon, vagy milyen gyakran találkozunk, hanem az, hogy bármilyen öröm vagy bánat ér, az az ember soha nem mondja azt, hogy most nem érek rá Veled foglalkozni, legyen hajnali 3 óra, vagy éppen reggel 6. Nem azt mondom, h nincsenek olyan emberek, akik hozzá adtak az életemhez valami pluszt, amitől én jobb ember lehetek, és remélem én is adok nekik olyan dolgokat, amiktől ők is többnek érzik magukat. Vannak, igen...de talán, ha nagyon bele gondolok , csak egyről mondhatom el az előbbi kijelentést...hogy bármikor, bármiben éjjel nappal számíthatok Rá, és fordítva. Ha úgy alakul az életem, hogy nem találom meg azt az embert, akivel boldog lehetek, Rá biztosan számíthatok mindenben, ő ott lesz mellettem, és támogat.
Sokszor tévedésbe esek, h kik is a barátaim...ilyen tévedés volt életemben többek között a tegnapi nap is, amikorra már betelt a pohár...Mondhatom, hogy szerencsére, mert jobb így az elején, vagy már a vége fele, amikor is, talán meg menthető valami... én a kis naiv...egy életre megtanultam, hogy ne legyek, ilyen szűk látókörű...remélem, hogy ezután meg tudom óvni magam az ilyen, és ehhez kapcsolódó dolgoktól...
"Nem a fájdalmak ölik meg az embert, hanem a remények, amelyekben csalódott..."
