"Senkinek sem biztos a holnapja, sem fiatalnak sem öregnek. Lehet,hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, mert sajnálni fogod a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre... Tartsd magad közelébe azokat, akiket szeretsz, akik neked a legfontosabbak és súgd a fülükbe mekkora szükséged van rájuk. Bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mond nekik: sajnálom, köszönöm, kérem, bocsáss meg... Mondd ki a szerelmes szavakat... a szavakat... mert senki sem fog emlékezni Rád a gondolataidért..."
Milyen igaz...nem is gondolunk bele, hogy mekkora nagy veszély fenyeget nap mint nap, amikor kitesszük a lábunkat az utcára, vagy akár elmegyünk melóba, suliba, ki-ki a saját dolgára. Lehet hogy úgy lépünk ki az ajtón, hogy utoljára nézünk szerettünk szemébe. Lehet úgy búcsúzunk el a legjobb barátunktól, kedvesünktől a kávéházból kijövet, hogy majd holnap,majd később és nem lesz holnap sem később...
Amikor nap, mint nap együtt vagyunk azokkal az emberekkel, akik fontosak számunkra, szeretjük őket, nem érezzük, hogy tudatni kellene a másik féllel, hogy mondogatni kellene azokat a szavakat, amiket amúgy is kifejezünk tettünkkel...viszont mikor egy pár napot egymástól távol kell eltöltenünk, érezni a szeretett fél hiányát, minden percen csak azt mondogatnánk: hiányzol, szeretlek, fontos vagy nekem, gyere vissza már.
A minap estefele, amiből éjszakába nyúló beszélgetés lett ismerősökkel, barátokkal a messengeren, egyszer csak az egyik beszélgető ablakban a varázsszót pillantottam meg... HIÁNYZOL...
Be kell vallanom könny gyűlt a szemembe...pillanatig lefagytam. Nem tudtam mitévő legyek. Csak az érzés volt bennem, amely belém hasított... milyen jól esik, mikor valaki kimondja, leírja ezeket a szavakat, amik után szinte minden nap vágyakozunk, hogy halljuk. Mert akkor valahová tartozónak érezzük magunkat. Szeretve, és elfogadva... milyen fontos, még ha nem is valljuk be önmagunknak sem mindezt...Hát ne halasszuk el kimondani, éreztetni, mert lehet nem lesz később, holnap, majd máskor....
Én Köszönöm...
