Minden elmúlik egyszer,
Szerelem , barátság, élet,
Mi marad hat?
Mi  marad  nekem?

Marad  a lelkem, az a satnya,
A gyenge , az őrült.
Ott lüktet bennem, szét szakit,
Meg őrit és eléget.

Maradok hát a lelkemmel,
Elleszünk mi ketten is.
Nem kell barát, nem kell szerető
Még csak élet sem……….

Megmentette életem

Háde, h mennyire fontos egy emberi élet azt csak akkor tudja érzékelni egy ember, amikor már majdnem elveszti azt....
Elindul az élet...mit sem sejtve reggel 9óra tájékában ballagok az egyetem fele lakótársnőmmel...egyszer csak az átjáróhoz érünk...és elindulunk, az autók állnak, várják, hogy átkeljünk az út testen...egyszer csak nagy dübörgéssel az orrom előtt elhalad egy piros wolksvagen...a lakótársnőm éppen hogy vissza tudott rántani..hanem belőlem most lapótya lenne...

Nem az, hogy átkelni az úton, mekkora nagy veszély...hanem hogy az átjárón átkelni mekkora nagy odafigyelés kell...

Vigyázzunk egymásra, mert ránk nem vigyáznak...

"Első bejegyzésem"

Legnagyobb kérdés, ami bennem van : mi legyen a blog témája?...miről írjak?...sosem voltam híve a blogvezetésnek...most sem...nem mondom, hogy muszályból, de most nyomós okom volt indítani egyet...Valamikor süldő koromban írogattam naplót...de az mégis más volt...bizonyára a blog vezetésnek is meg vannak a maga gyönyörei, meg előnyei...amit én meg sajnos nem véltem felismerni...de ami késik nem múlik.. :D

Nagy kiváncsisággal tölt el az a tudat, ha majd sikerül hosszabb ideig fenntartani a blogomat, pár év múlva majd visszaolvasva bejegyzéseim milyen érzések fognak átjárni...bizonyára nagyokat röhögök, olykor egyeseken sírok...de mindenképp érdekes lesz visszaolvasni...
Hogy miről fog majd szólni ez a blog? Miről, miről, akármiről..:P
Nem tudom még..így ilyen formában meg nem osztottam meg magamból semmit az emberekkel...ezért választottam most ezt az utat, megpróbálom így kifejezni az érzéseimet, gondolataimat...akkor szóljon rólam, érzéseimről, magamról, gondolat menetemről...