2010. március 15., hétfő

Te vagy, akitől megtudom a csodához nekem is van jogom...

Ha utolsó csatád jő, bukott hadvezér, 
Adj hálát majd akkor minden napodért! 
Mert voltál te hős, és voltál hontalan
Háború kegyeltje, háborítatlan haldokló aggastyán,
És hű, örök gyerek...
Életed százfelé tobzódó szerep
De mind egyetlen képpé összeáll
Nem szégyenít meg semmilyen halál!
SZERETLEK- hangzik az elbocsátás pillanatában!
SZERETLEK - mondják a halálba menők...
Valahol a fényeken túl, ami szép volt s elmúlt újra vár...
Valahol az álmon is túl...
Ott a kikötő és a néhai táj...

AZ ÉJ FELÉN TÚL

ülök a csönd hideg kövén
a sötétség méri a perceket
nem csodálkozom ítéletén
hogy boldognak lennem nem lehet
az éj felén túlról ha visszanézek
látom kezemre könny csorog
és bőröd illatát idézem
mint majd engem idéznek a verssorok
arcod nem az én párnám nyomja
gazdád legeltet tűző napon
bomlott vagyok: az eredet bolondja
vágtatnék váltott szavakon
hozzád aki anya és angyal
fájdalmas dísz a lelkemen
szólítlak minden mozdulattal
asszonyom és egyetlenem