Holtomiglan, holtodig

Akkor is, hogyha sír a bánat,
Akkor is, hogyha nem kívánlak,
Maradni együtt holtomig,
Ha hasítva fájsz is a csontokig.

Ha távolba nézel, s nem felelsz,
Ha nem is vagy itt és mást ölelsz.
Ha télbe fordul is életem,
Maradsz örökre énvelem.

Holtodiglan, holtomig,
Holtomiglan, holtodig.

Súlyos hibáim hordozom,
Saját súlyomtól elbukom,
De bocsásd meg minden bűnömet,
És szeress úgy, ahogy lehet.

Összebújva hallgatunk,
Életünk végéig itt vagyunk,
Holtomiglan, holtodig,
Kitartunk mindig hajnalig.

Összefonódva táncolunk,
A vak sötétben álmodunk,
És életünkre esküszünk,
Hogy egymás rabjai leszünk.