Háde, h mennyire fontos egy emberi élet azt csak akkor tudja érzékelni egy ember, amikor már majdnem elveszti azt....
Elindul az élet...mit sem sejtve reggel 9óra tájékában ballagok az egyetem fele lakótársnőmmel...egyszer csak az átjáróhoz érünk...és elindulunk, az autók állnak, várják, hogy átkeljünk az út testen...egyszer csak nagy dübörgéssel az orrom előtt elhalad egy piros wolksvagen...a lakótársnőm éppen hogy vissza tudott rántani..hanem belőlem most lapótya lenne...
Nem az, hogy átkelni az úton, mekkora nagy veszély...hanem hogy az átjárón átkelni mekkora nagy odafigyelés kell...
Vigyázzunk egymásra, mert ránk nem vigyáznak...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
még szerencse hogy van egy örző angyalod vagy inkább ördögöd?:)))))
VálaszTörlésIgen...szerencse vagy sem, de tudok rola, h van...es mar oh de sokszor,h megmentett...meg egyszer sem aludt el...:D mindig figyelmes volt..am egyszer lesz, az, amikor szabadsagra megy, esakkor nekem annyi..:P de remelem nem olyan naa...
VálaszTörlés