2009. december 16., szerda

Mélyen


                                                                            


Fogalmam sincs, hogy lehetsz ilyen mélyen a lelkemben 
Hogy fájhat így, amikor tudom, nem engem csókolsz
Felőröl belülről ez az érzés,
Amikor rám nézel elfelejtek minden bánatot,
Olyan más minden, kiráz a hideg, végig fut a hátamon 
Minden idegszálammal koncentrálok nehogy elhagyjam magam.

Pedig elgyengülök,
mint a reggeli harmat
Tudom, nem lehetek a Tiéd
S nem adhatok könnyeket.

Szívem folyójában hozzád visz a hajós
S érted tűzök hajamba virágot
ha eljön a tavasz.
Csak egy percet adj, hogy szerethesselek 

Csak egyszer engedj közelebb.


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése