Mese világ...

Gyermekek vagyunk...szüleink elalvás előtt mesével ajándékoznak meg bennünket, hogy nyugodt álmunk legyen...vissza emlékszem drága szüleim hányszor is olvastak meséket... hogy jóapám munkából haza érve mellénk feküdt az ágyba, én meg karjára feküdtem,  miközben ő olvasta a meséket, és egyszercsak..hopp..valaki horkol, a mese olvasás meg a múlté már...elaludt. Mostmár megértem, akkor meg olyan rosszul esett, h nem felyezte be a meséket, s igy én magam kellett a vegét megálmodjam...

                                                                           
Kisiskolás koromban sem szakadtam el teljesen a meséktől...voltam pár mesemondó versenyen, saját mesémmel is megjelentem, amikor megengedett volt...
De ahogy cseperedtem,őppoly gyorsan távolodott el a mese világa tőlem...egy idő után már nem volt olyan fontos szerepe életemben a mesének...mesés könyveim is bekerültek valahová a szekrény aljába...ügyet sem vetve rájuk...

                                                                                                                    
Közben egészen jól megvoltam nélkülük..olykor még eszembe juttak, egyet egyet még el is olvastam, de nem jelentették azt, mint gyermekkoromban, amit... És lám...itt állok mondhatni felnöttként, és belém hasit - már több alkalommal előfordult - az érzés, hogy kell olvassak magamnak mesét, vagy irjak én (amit meg is tettem)...vagy mostmár a technikának köszönhetően hallgassak interneten keresztűl. Lassan egy hete, hogy újból rátaláltam a mesék izére...csak úgy falom őket...hagyom áramoljanak belem...és velem, bennem legyenek...olykor úgy érzem mindenkinek kellene mesét olvasnia, hogy kissé ebből a kötött világból kiszakadjon...én szükségét érzem mostanában...
Ki lesz újra gyermek szivű, és tart velem a kalandokban?